Morning surprises

Tudom tudom, rengeteget késtem de most nem is magyarázkodnék úgysem érne semmit. A lényeg hogy meghoztam az új részt! Kicsit rövid lett tudom de már majdnem kész a következő rész is amit nagyon izgalmasra terveztem. Remélem azért még olvastok páran mert én tényleg nagyon sajnálom hogy ilyen későn hoztam..bocsi:(

Nem húzom tovább az időt, legyetek rosszak, és olvassátok  ;)

DaisyRose

     (L)

Reggeli meglepetések

"-Summer?-Ejtettem ki lassan a nevét."

Ám abban a pillanatban meg is bántam. Valószínűleg Zayn fürdik éppen, vagyis már megismerkedtek, én viszont soha sem meséltem vagy mutattam Summernek képet a fiúkról, szóval  nem tudja hogy itt lakom, hacsak valaki nem mesélt neki rólam. Még mielőtt a lány észrevett volna, gyorsan leszaladtam, bevágódtam a kocsiba és a dudát kezdtem nyomkodni, remélve hogy a fiuk így jobban igyekeznek.

-Héj haver! Nyugi itt vagyunk!-Mondta Lou miközben beszálltak a kocsiba.

-Mi az Hazza? Ideges vagy?-Kérdezte Niall mire én csak megráztam a fejem. Valójában nagyos is az voltam.

/Summer/

Reggel egy hófehér franciaágy közepén ébredtem egy ismeretlen házban. Először nagyon megijedtem  mert nem a saját ruhám volt rajtam, ráadásul valaki a szobához tartozó fürdőben zuhanyzott. Aztán szépen lassan beugrott minden.

(hajnali kettő óra)

Lassan nyitottam ki a szemem. Nagyon féltem, fogalmam sem volt mire számítsak. Az utolsó emlékem hogy valaki berak egy autóba és elvisz. Ám amikor kinyitottam a szemem mást érzeztem. Nem félelmet csak meglepettséget. Egy hófehér franciaágy közepén feküdtem. A szobában félhomály volt. Ahogy hozzászoktam a homályhoz egyből megpillantottam a fiút aki idehozott. Egy fotelben aludt ölében egy laptoppal. Óvatosan ficeregni kezdtem de alig hogy megmozdultam a fiú azonnal mellettem termett.

-Jól vagy?-nézett rám aggódó barna szemeivel. Én csak zavartan bólintottam, majd letekintettem puha kezére amit most a meztelen combomon nyugtatott.-Bocsi- Mosolyodott el kínosan majd fölállt.-Akkor én most jobb megyek, hagylak aludni-mondta és már ment is volna ki ha csak meg nem állítom.

-Várj-próbáltam megszólalni de csak suttogni tudtam.-Nem maradnál itt?-Néztem rá a nagy kék szemeimmel. Tudom nem szép dolog bevetni a kiscica nézést főleg nem egy idegennél akinek nyilvánvalóan tetszek, de nem akartam egyedül maradni. A fiú egy percig habozott, majd becsukta az ajtót és az ágy végébe ült.

-Akarsz róla beszélni?-Kérdezte.Én csak a fejemet ráztam. Rágondolni is rossz volt. Könnyeim szépen,lassan kezdték áztatni az arcom.-Ne sírj, most már minden rendben van, biztonságban vagy érted?-Az idegen fiú szépen lassan mellém csúszott és a hátam kezdte simogatni.

-Elárulod a neved?-Törtem meg a csendet.

-Zayn Malik vagyok.-Húzta ki magát az ismerős nevű srác.-És téged hogy hívnak?-kérdezte.

-Summer  Jones-Vágtam rá kissé gyorsan.-Megkérdezhetem hogy hol vagyok? És miért van rajtam egy idegen pólója? Ja,és hogy hol van a ruhám?-  A fejemben csak úgy kavarogtak a gondolatok.

-Londonban egy elit negyedben vagy, a póló ami rajtad van az egy barátom régi pólója, a ruhád pedig a széken lóg.-Rezzenéstelen arccal hadarta el.

-Oké...Nekem haza kéne mennem..vagyis először fel kéne hívnom valakit. Nem tudod hol a táskám?-Kérdeztem.

-Sajnos amikor megtaláltalak akkor már nem volt nálad.-

-Mi? Ööö oké. Figyelj nekem most tényleg haza kell mennem.-Mondtam kissé hisztérikusan és már öltöztem is volna föl ha a fiú el nem kap hátulról.

-Nem mehetsz el még összeesel az utcán hallod?-akadékoskodott. 

-Engedj el! Haza kell mennem!-Kiabáltam sírva. Furcsa hangulatingadozásaim voltak.

-Ne kiabálj kérlek mert felébreszted a többieket és akkor aztán lesz mit kimagyaráznom!- Erre a mondatra kicsit lecsendesedtem. Zayn végig a karjában tartott míg ziháltam.-Jobban vagy?-Kérdezte és szembe fordított magával. Magasabb volt de az ajkunk így is majdnem összeért. Forró leheletét az arcomon éreztem. Kezei, amiket most a csípőmön nyugtatott szinte égették a bőröm. Ajkunk már csak centikre voltak egymástól.

-Zayn-Lihegtem. Mozdulni sem bírtam. Hatalmas kezeivel óvatosan kisimított egy szőke tincset az arcomból. A forróság szinte teljesen átjárta a testem. Három centi...Két centi...Egy...Nem! Ezt nem lehet! Legalábbis nem így! Hirtelen elrántottam a fejem. Zayn is épp úgy meglepődött mint én. Kezei lehullottak a csípőmről és az iszonyatos forróság amit éreztem, eltűnt.

-Aludj ma itt és holnap hazaviszlek.- Hangja most már érzelemmentes volt. Egyértelműen nem erre számított.- Csak egyet kérek. Ne menj ki! A többiek nem tudják hogy itt vagy.-Mondta komolyan. Én csak zavartan bólintottam.

-Zayn?-Kérdeztem halkan.-Itt maradsz?-Néztem rá, mire az arca ismét felragyogott és megjelent rajta egy édes kisfiús mosoly.

-Tudod a fotel nem épp a legkényelmesebb fekvőhely...-Mondta. Behalok. Egy órája sem ismer és máris bepróbálkozik.

-Rendben Malik. De az ágy szélén maradsz.-Mondtam nevetve. Furcsa, mintha mellette máris boldogabb lennék. Megmagyarázhatatlan dolgot éreztem.

-Zsupsz-. Hirtelen rázkódni kezdett az ágy. Nem csoda. Egy nevető Zayn ugrott rá.

-Kapcsold le a villanyt.-Szóltam rá. Nemsokkal később már korom sötét volt.- Zayn?-Kérdeztem.-Miért mentettél meg?-a fiú egy darabig várt a válasszal.

-Nem is tudom. Már a bárban sejtettem hogy semmi jó nem sül ki abból ha azzal a féreggel beszélsz. Egy darabig figyeltelek a tömegben de amikor eltűntél már sejtettem hogy baj van...-

-Kimentél utánam?.-vágtam a szavába.

-Igen. Keresni kezdtelek, aztán megláttam ahogy futsz és hát nem hagyhattalak ott.-Zayn hangja a végére elhalkult.-Summer? Mit tett veled? Tudnom kell. Lehet hogy bajod esett én meg még csak orvoshoz sem vittelek pedig azt kellett volna tennem de én persze ide hoztalak és...-

-Zayn nyugodj meg. Semmi olyat nem tett oké?- Még a sötétben is ki tudtam venni az aggódó arcát ami ismét nagyon közel volt az enyémhez. Zavaromban a vállára hajtottam a fejem. Ám ez őt cseppet sem zavarta. Ellenkezőleg. Hasra fordult és a derekamnál fogva félig a mellkasára húzott. Először kicsit meglepődtem de fáradt voltam és már erőm sem volt mozogni. Oké, lássuk be. Nem is nagyon akartam.

(jelen

(jelen) -Szóval Zayn-Ízlelgettem a nevet. Halványan még emlékszem hogy egy órával ezelőtt szólt hogy maradjak itt ő elmegy zuhanyozni. De akkor is! Unatkozok, valamit csinálnom kell. Óvatosan felálltam az ágyból és valami ruhát kerestem...sikertelenül. Najó ezt a pólót akkor is le akarom venni. Úgy döntöttem felhúzom a saját szakadt ruhám. Az talán hosszabb ennél a pólónál. Összefogtam a hajam és már vettem is volna le a pólóm de odakintről hangokat hallottam. Ijedten fordultam meg. Az ajtó eddig is nyitva volt résnyire? Mindegy. Bárki is volt, el ment. Úgy döntöttem inkább hagyom magamon a pólót. Megvártam amíg az ismeretlen autó elhajt a ház elöl majd óvatosan kilestem az ajtón. Sehol senki. Már épp indultam volna vissza, mikor hirtelen megszédültem és zuhanni kezdtem. A fejem vészesen közeledett az ágykerethez. Behunytam a szemem és vártam a puffanást. Ám az elmaradt. Helyette egy izmos, vizes mellkasnak ütköztem. Mikor már éreztem hogy biztosan nem szédülök, óvatosan kinyitottam a szemem. Kár volt mert ezektől a hatalmas barna szemektől újra elszédültem.

-Summer? Jól vagy?-Kérdezte Zayn aggódva de még mindig nem eresztve.

-Igen, jól vagyok-mondtam halkan mert már kezdett kissé kínossá válni hogy a meztelen mellkasához szorít.

-Mondtam hogy ne kelj föl!-Mondta miközben megfordított és a derekamnál fogva megtámasztott. Hatalmas szemeit az enyémekbe fúrta.

-Sajnálom-Mondtam félénken. Iszonyatosan zavarban voltam.

-Ugyan mit?-Mosolygott édesen és egy szőke tincset a fülem mögé tűrt.

-Nekem meg kéne szárítkoznom és föl kéne öltöznöm. Megtennéd hogy addig az ágyon maradsz?-Nézett rám komolyan mire én csak bólintottam.

Egy darabig türelmesen vártam az ágyban de egy idő után meguntam. Óvatosan felálltam és lábujjhegyen kisétáltam a tágas folyosóra és rögtön éreztem hogy fiú lakásban vagyok. A falak és az ajtók bézs és fehér színűek voltak a bútorok pedig egyszerű, letisztultak. A falakon megannyi kép lógott de nem fotók. Inkább csak díjak meg lemezek. Furcsa..nagyon. Zayn egy híresség? Ahogy ezen gondolkoztam, felkeltette a figyelmem egy ajtó. Ugyan mindegyiken volt egy név de ezt valahogy nem tudtam értelmezni. "Hazza" az meg milyen név? Már épp benyitottam volna mikor valaki átkarolt hátulról és a fülembe súgott amitől fülig pirultam.

-Kérsz reggelit?-Kérdezte egy mély rekedtes hang. Zayn volt az. Elmosolyodtam.

-Ugye tudod hogy én nem egy lány vagyok akit csak úgy felhoztál magadhoz?-Néztem egyenesen a szemébe de hiába, meg sem hallotta. Helyette egy ravasz féloldalas mosoly jelent meg az arcán.-Te jó ég mit akar ez vajon csinálni?-gondoltam magamban ha már hangosan csak annyit tudtam kinyögni hogy -Zayn?- Mikor ezt kimondtam már a karjaiban voltam és a lépcsőn száguldottunk le. Leérve a hatalmas tágas konyhába, egy mozdulattal megfordított és a pultra ültetett.

-Te őrült vagy, ugye tudod?-Mondtam lihegve.

-Meglehet.-Nézett rám. Leheletét az arcomon éreztem. Ahogy sóhajtottam, egy kósza hajszál az arcomba hullott, persze Zayn azonnal kisimította az arcomból majd jót nevetett a kipirosodott arcomon. Ajka, most még közelebb volt mint eddig bármikor máskor. Szinte már majdnem hogy súrolták az enyémet.

- Zayn -Leheltem.

- Itt meg mi folyik? -Kérdezte egy ismeretlen hang. - Zayn, mit csinálsz? -

- Jóreggelt Liam. Kérsz rántottát?- Kérdezte kreolbőrű barátom és már indult is tojásért. Hálát adtam az idegennek amiért megszakította a kis "jelenetünket"

Kiderült hogy az ismeretlen nagyon rövid hajú mackószemű  fiút Liamnek hívják és nagyon kedves.

 A reggeli viszonylag nyugodtan telt, leszámítva Zayn perverz beszólogatásait az öltözékemet illetően, épp ezért reggeli után a fiúk összeszedtek nekem egy két hordható ruhát ami egy rózsaszín trikóból egy farmerből és egy fekete magassarkúból állt. Nem a legjobb de megteszi. Öltözködés után Zayn elvitt a tegnapi szórakozóhelyre ahol röpke fél óra alatt végre megtaláltuk a táskám. Ezután elvitt egy eldugott étterembe ahol ebédeltünk. Kissé furcsa volt mert az emberek sokszor megbámultak. Ennyire azért nem voltam rosszul öltözve.

-Köszönöm az ebédet, a fuvart meg mindent de nekem már tényleg mennem kell-mondtam, miután fizettünk.-Tessék, leírom a számom és majd hívj hogy mikor és hova vigyem a ruhákat.

-Várj várj!-kiáltott utánam.-Egy puszit sem kapok?-húzogatta a a szemöldökét. Elmosolyodtam, odasétáltam és egy puszit nyomtam az arcára majd már ott sem voltam.

Odakint végre sikerült előhalásznom a mobilom ami 56 nem fogadott hívást jelzett. Mattynek visszaírtam egy "Jól vagyok, ne keressetek este írok" üzenetet, Audreynak akitől szinte az összes hívás jött, írtam egy "Mindjárt otthon vagyok, ne aggódj xx" üzenetet, majd a telefonom elsüllyesztettem a táskámban. Csöndben sétáltam haza az utcán mikor már messziről kiszúrtam egy szőke, magas jól öltözött fiút aki nagyon nézett engem. Miután elhaladt mellettem, visszakiáltott.

- Nem te vagy véletlenül Summer Willa Jones?-nézett rám nagy barna szemeivel.

-De..én vagyok..ismerlek?-kérdeztem. Egy pillanatig néztük egymást majd szinte egyszerre ugrott be.

-Taco!-

-Taco!-

London street