Sziasztok kedves, imádott olvasóim, megint itt vagyok egy új résszel! Tudom mindig sokat váratlak titeket de egyszerűen nem tudom előbb hozni. Fogalmam sincs, milyen lett ez a rész, szóval komikat szívesen várok. Nem is rizsázok itt tovább, jó olvasást.
Imádlak titeket.
DaisyRose
(L)
TALÁLKOZÁS
Nem te vagy véletlenül Summer Willa Jones?-nézett rám nagy barna szemeivel.
-De..én vagyok..ismerlek?-kérdeztem. Egy pillanatig néztük egymást majd szinte egyszerre ugrott be.
-Taco!-
-Taco!- Erre mindketten nevetésbe törtünk ki.
-Tőled vettem tavaly nyáron! hogy emlékezhetsz még mindig rám?-kérdeztem meglepetten mire ő kotorászni kezdett a táskájában, ahonnan egy régi gyűrött papírt halászott elő, majd a kezembe nyomta.
-Tőled kaptam.- mondta.
Széthajtottam a meggyűrődött papírt és meglepetten állapítottam meg hogy ez az én rajzom. Majd két éve rajzoltam a születésnapom napján a parton. Egy madarat rajzoltam aminek a szájából egy szalag lógott ki rajta a "never give up" felirat díszelgett.
-Te megtartottad?- Néztem rá meglepetten.
-Igen és elég nagy hatással volt az életemre. Egyébként Adam Gallagher vagyok. Modell.-
-Tudtam hogy ismerős vagy nekem! Az előző hónapban te voltál a H&M arca, Nem igaz?
-De igen. Én voltam.-Mosolygott.
-Hű. Te alig két éve még taco árus voltál, hogy csináltad?- Kérdeztem.
-Ez egy kicsit hosszú lenne. Nem ülünk le?- Mutatott egy közeli kávézó asztalához.
- Hát engem igazából már várnak...de jó, egy félórát még tudok maradni.
Miután leültünk, kértünk egy egy kávét és egy sütit majd Adam mesélni kezdett.
-Eredetileg itt Londonban lakok és itt is születtem, bár az apám amerikai volt de ő is itt élt. Nem csak a nyári munka miatt voltam kint. Mindig is utáltam a sulit és azt reméltem hogy ha majd kiutazok, akkor kapok valami jó ajánlatot, mondjuk filmszerepet vagy ének lehetőséget. Sok helyen próbálkoztam, de semmi sem jött be, aztán feladtam és jelentkeztem árusnak. Miután megkaptam tőled ezt a rajzot valamiért úgy éreztem folytatnom kell. Nemsokára felfedeztek. Azóta nem csak az egyesült államokban, hanem az egész világon akad munkám. Képzeld, alig két napja jöttem haza Tokyo-ból.- Elámultam azokon amiket mesélt.- Szóval nem tudom mitől voltál rám ekkora hatással, de köszönöm Summer.-
- Ugyan mit? Én nem tettem semmit csak odaadtam neked az egyik rajzom. Te voltál az aki sosem adta fel és látod, milyen jól jöttél ki végül belőle.-
-Álmodni sem mertem volna erről az egészről...de tudod mit? Ne csak rólam beszéljünk, mesélj magadról te is.-
Mesélnék én szívesen de most már indulnom kéne és az én életem úgysem lenne ennyire izgalmas.-
-Én azért meghallgatnám.- Mosolygott tovább Adam.
-Tudod mit? Mi lenne ha holnap ugyan ekkor találkoznánk, itt?-Kérdeztem.
-Nekem megfelel. Mondta. Miután számot cseréltünk elindultam haza. Otthon Audrey egy rakás kérdést feltett de mivel nem akartam feleslegesen felizgatni, inkább kitértem az összes kérdése elől. Mielőtt elindultam a szobámba, megkérdezte vele akarok-e menni ma is bulizni de én inkább lemondtam. Beérve a szobámba rögtön levettem a ruháim és a mosógépbe dobtam őket.Azután kimentem és kölcsön kértem a lakótársam laptopját mivel az enyém otthon, Amerikában maradt. El ne felejtsem, még azt is kell vennem és munkát is kell találnom. Mivel a közösségi oldalamon nem volt kedvem válaszolni egy üzenetemre sem, amit valószínűleg az otthoni barátaimtól kaptam, letiltottam a fiókom. Elég nekem a twitter is. Amikor felmentem eléggé meglepődtem. százötven új követőm volt. Nem tudom mi történt. Eléggé népszerű voltam otthon, de ennyire azért nem. Nem volt időm megnézni az összes újdonsült követőm mert Audrey barátnőm a konyhából kiabált nekem.
-Kérlek mond már kicsit halkabban, itt állok már a hátad mögött.-morgolódtam.
-Bocsi. Figyelj fél hat van és nekem mennem kéne mert el kell intéznem még pár dolgot, biztos nem jössz velem?-kérdezte.
-Nem..az az igazság hogy elég fáradt vagyok. Szerintem lezuhanyzok és lefekszem.-Már tényleg nagyon fáradt voltam.
-Wila tudom hogy valamit nem mondasz el!- Audrey sose az első nevemen hívott és a másodikat is ügyesen lerövidítette.-Tudom hogy alig két napja ismerlek de fontos vagy nekem.- Ölelt át.
-Audrey nincs semmi baj, én is nagyon imádlak de mindjárt megfulladok!-nevettem.
-Vigyázz magadra!-
-Te is-intettem utána azzal elment. Egy darabig nézelődtem még a neten aztán elmentem zuhanyozni. Élveztem ahogy a meleg víz égeti a testem de már állni sem tudtam ezért hamar végeztem. Beérve a szobába aztán tipikus lány módjára, az ágyon egy szál törölközőben telefonoztam. Épp a bulvárhíreket kezdtem volna nézni amikor a mobilom rezgett. Üzenetem érkezett. Zayn<3" ez a név állt a kijelzőn. Ezt nem hiszem el. Amíg vécén voltam, beírta a telefonomba a számát és ha ez még nem lenne elég, szívecskét is tett mellé. Félig mérgesen, félig szórakozottan nyitottam meg az üzenetet.
"Gyere el hozzánk"
Csak ennyi állt az üzenetben. Fél óráig fel le járkáltam a szobában azon gondolkozva, el menjek-e. Végül, miután nem találtam több érvet, arra a döntésre jutottam hogy elmegyek. Végül is, a ruhákat, amik valószínűleg már megszáradtak, is vissza kell vinnem.
Igyekeztem valami egyszerű ruhát választani, mert tudtam hogy Zayn megint be fog próbálkozni és nem akartam még adni alá a lovat. Így esett a választásom egy egyszerű kék pulcsira, egy cicanadrágra, hozzá egy szegecses topánkára és egy szürke, nagyobb táskára. Szívesen húztam volna rövidnadrágot, mint otthon általában, de itt Londonban már sötétedett és napközben sem volt túl meleg, a nyár ellenére sem. Hosszú szőke hajam kivasaltam, és egy copfba kötöttem a fejem tetején. Sminkem is csak egy kis szempillaspirál volt.
A ruhákat összehajtva a táskába tettem, majd elindultam a forgalmas Londonban. Természetesen most is sikerült eltévednem. Végül egy taxistól kértem segítséget, aki felvilágosított hogy gyalog, holnapig sem érek a Zayn által megadott címre ezért kedvesen felajánlotta hogy elvisz, amit én el is fogadtam. Tényleg nagyon messze volt. Már egészen kiértünk a városból, mikor egyre több hatalmas, luxusház tűnt fel. Mentünk még egy darabig, majd a taxis egy hatalmas, kőkerítéses ház előtt megállt.
-Itt vagyunk, hölgyem.- Szólt a taxis. Gyorsan kifizettem, majd kiszálltam.
Csak álltam ott és néztem a gyönyörű házat és vártam. Azt pontosan nem tudtam mire. Egyszer csak egy fekete range rover parkolt le mögöttem. Mikor megfordultam rögtön összeestem.
/Harry/
Reggel, a rádiónál szinte egy kérdésre sem tudtam rendesen válaszolni. Végig Summeren járt az agyam. Miután végeztünk a rádiónál, szótlanul sétáltunk a kocsihoz. Nem tudom mi van ma velük. Niall általában ilyenkor már rég közli, hogy a Nando's-ba akar menni kajálni, Lou pedig szünet nélkül mondja a hülyeségeit.
-Harry, engem kitennél Elenor-nál?-Kérdezte Lou, mire én csak bólogattam. Az autóban is csendben voltunk, még a rádió sem szólt. Hazaérve rögtön ellenőriztem hogy üres-e a vendégszoba. Vajon tényleg ő volt az? És ha igen, akkor miért volt itt? Ahogy ezen gondolkoztam, összeszedtem az edzőcuccom, a tusfürdőm meg valami váltóruhát és elindultam edzeni. Úgy terveztem, hogy az egész délutánom így fog telni. Ha sanyargatom magam, akkor legalább Sumerre nem gondolok.
-Harry most már elég lesz!- Fogott le az edzőm, Josh. Mondjuk azért edzőnek nem nevezném. Sosem hagytam, hogy megmondja mit csináljak. Inkább csak amolyan, haver, edzőtárs volt. A tervem, hogy nem gondolok Sumerre...nem jött be. Végig rá gondoltam és arra, hogy vajon ő volt az reggel a vendégszobában. -Haver mi van veled?-kérdezte Josh
-Nem megyünk el ebédelni?-Kérdeztem zavartan.
-Fél öt van. Az már nem ebéd-röhögött.
-Megyünk vagy nem?-nem voltam vicces kedvemben.
-Mehetünk de előbb lezuhanyzok. Jobb ha te is. Görényszagod lesz.-vetette oda, majd elment. Komolyan. Néha jobban hasonlított egy hisztis lányra.
Ötkor már az ebédünket ettük. Nem igazán beszélgettünk lényeges dolgokról, mivel mi csak amolyan, felszínes barátok voltunk. Az ebéd jól telt. Beszéltünk az új klippünkről, a jövő heti inerjúkról és hogy mikor megyek legközelebb, majd hármonegyed hatkor elindultam haza.
Már messziről kiszúrtam hogy a kocsifelhajtón egy szőke lány ácsorog. A szívem a torkomban dobogott míg leállítottam a kocsit és kiszálltam. Mikor megfordult, rögtön felismertem ki az és valószínűleg ő is, mert abban a pillanatban összecsuklottak a lábai. Épp hogy el tudtam kapni.
FOLYTATÁS A JÖVŐ HÉTEN!
