-Willa miért nem voltál iskolában a héten?-Szegezte nekem a kérdést.
-Apa figyelj...-kezdtem bele.
-Kislányom ne térj ki, válaszolj egyenesen!-Mondta apa idegesen.
-Mert nem akartam.-válaszoltam komolyan.
-Mert ugye minek is menni? Elvégre nem jövőre érettségizel!-Fakadt ki anya is.
-Utolsó hét volt! Nyári szünet van!-kiabáltam vissza.-Ráadásul a szülinapom. Mondtam halkabban.
-De apa!-Néztem rögtön rá mire ő válaszolt volna de most anya fojtotta belé a szót.
-Nem! Elegem van a játszmáidból! Négy éve tűrjük hogy semmibe veszed a munkánk, az autódat összetöröd, elszöksz itthonról, nem jársz be iskolába.Mi meg mint az őrültek szerveztük a szülinapi bulijaidat, fizettük az utazásaid, a ruháid és mindezt miért? Hogy egy ilyen lusta, semmirekellő lányunk legyen aki semmire sem fogja vinni ,nemhogy az orvosin, még egy kávéházban sem állnád meg a helyed!-Anyából csak úgy fröcsögtek a szavak.-Summer Willa Jones a család szégyene vagy!-Mondta végezetül majd kiviharzott. Csak álltam ott és néztem magam elé. Arcomat a könnyeim kezdték áztatni. Az fájt a legjobban hogy anyának igaza volt.
-Summer anyád nem úgy értette-Jött oda apa de én nem hagytam hogy megöleljen. Nem lehet hozzám még most is ilyen kedves! Megkeserítettem az életüket! Feltrappoltan az emeletre. Egyből az ágyamba zuhantam és vagy egy órát sírtam. Utálom magam. Végig a megoldáson gondolkoztam de egy idő után elfogott az álmosság, szemeim pedig maguktól lecsukódtak.
Fél tizenkettőkor ébredtem. Megdörzsöltem a szemem majd felkapcsoltam a kislámpám. Egy boríték hevert a földön. Fölvettem és kinyitottam.
Ebben a pillanatban rájöttem mit is kell tennem. Összepakoltam a holmim egy utazó táskába, felöltöztem és elraktam a szülinapi pénzem plusz még a spórolt pénzem. Bementem anyáék hálójába és letettem egy levelet.
-sajnálom-suttogtam. Majd elmentem.
Soha sem voltam még ilyen szomorú. Ahogy kiléptem a házból és még utoljára visszanéztem rá olyan fájó érzés fogott el mint akkor amikor
elhagyott. Matt szobájában még égett a villany, ezért nem is tudtam tőle elköszönni. Nagyon fognak hiányozni de ennek most így kell lennie. Hívtam egy taxit és elindultam a reptér fele.
*************************
Csak álltam a pultnál és néztem az induló gépeket.
New York, Mexico Bankok, London. Az utolsónál megállt a szemem.
-Egy jegyet kérek a Londonba induló gépre.-Mire észbe kaptam már a gépen ültem. Fogalmam sincs miért pont Londont céloztam meg, hisz ott a legnagyobb az esély hogy találkozok vele. Ezt mindenképpen el akartam kerülni.
-Szia! Leülhetek?-Kérdezte egy barna hajú lány.
-Ööö persze.-Mondtam zavartan, mire a lány lehuppant mellém.
-Audrey vagyok, Audrey willson.-nyújtotta felém a kezét.
-Summer, Summer Jones-Nyújtottam én is a kezem.
-Le se tagadhatnád hogy Californiai vagy- Mosolygott. Nyilván észrevette hogy furcsán nézek ezért folytatta.-Szőke haj, napbarnított bőr és a neved, Summer.-Mondta mosolyogva.Halványan elmosolyodtam.
-Hova utazol?-Kérdeztem udvariasságból.
-Londonba, egy hétig bírtam a nyaralást, kikészülök apáéktól úgyhogy visszautazok.-a lányból csak úgy dőltek a szavak.-Na nem fecsegek tovább, mesélj te!-nézett rám hatalmas barna szemekkel.
-Én arra gondoltam hogy egy London melletti kisvárosban kiveszek egy lakást.-jobbnak láttam nem beavatni az okba amiért elmegyek.
-Figyelj, mi lenne ha Londonba jönnél? Van egy hatalmas lakásom és utálok egyedül lakni! A lakbér is nagyon olcsó lenne. Kéérleek.-Már megint azok a szemek. Nem tehettem mást, beleegyeztem, bár tudtam hogy még meg fogom bánni. Az út többi részét végig beszéltük de csak amolyan semleges témákkal. Mikor leszálltunk ellenőriztem a telefonom hogy hívtak-e már anyáék, de nem. Biztos alszanak még. Itt már megint esteledett de én cseppet sem voltam fáradt. Audrey kitalálta hogy menjünk el London legmenőbb szórakozó helyére.
-Itt buliznak a legnagyobb sztárok is! Kérlek gyere.-Ez volt a lehető legrosszabb ötlet, ám én mégis belementem.
-Na jó, legyen.-mondtam nagyot sóhajtva.
-ÁÁÁÁÁ köszönöööm!! Imádlak!-Ugrott a nyakamba barna hajú barátnőm.
Szívesen.-Öleltem vissza.
Na gyere! Kicsinosítalak!-És már rángatott is a gardrób felé. A lakás egyébként elképesztően szép és tágas volt tele üvegfalakkal, és a szobám is nagyon szép volt ahhoz képest hogy vendégszobának volt berendezve.
Summer új szobája
Nem hagytam hogy Audrey válassza ki a ruhám, így egy extraszűk, extrarövid ruha helyett egy viszonylag visszafogott ruhát választottam amit feldobtam egy vörös magassarkúval és néhány karkötővel.
Summer ruhája
Ám barna szemű barátnőmnek sikerült a lehető legvadabb ruhát kiválasztania. Igazából az már nem is ruha volt, sokkal inkább csak pántok a testén amik épphogy eltakarták a bájait. Jobbnak láttam nem megjegyzést fűzni hozzá, ezért indulás előtt amikor megkérdezte hogy tetszik nekem a ruha, inkább csak megdicsértem.
*************************
A klub ahova mentünk, zsúfolásig tele volt emberekkel. Már az első pillanattól kezdve utáltam itt lenni de valahogy el kellett terelnem a gondolataimat az otthoni dolgokról meg valami másról...
-Summer, nem baj ha én lelépek Mike-al táncolni?-Kérdezte Audrey. Már vagy két órája ültünk ennél az asztalnál és bámulhattam ahogy falták egymást.
-Persze, menjetek csak!-mondtam, mert már nekem is kellett egy kis magány. Egyedül ültem és nézelődtem a zsúfolt helyiségbe mikor hirtelen megakadt valakin a szemem. Még a villódzó fényekben is jól látszódott kreol bőre és sötét, felállított haja. Fejével biccentett egyet felém és már épp mosolyogtam volna vissza mikor egy izmos valaki fölém tornyosult.
-Szia kislány.-Mondta mély hangon.-Miért ülsz itt egyedül?- Időm sem volt válaszolni mert a hatalmas hústorony lehuppant mellém.-Mesélj, hogy hívnak?-Semmi kedvem nem volt vele beszélgeti de gondoltam előbb elmegy ha óvatosan lerázom.
-Summer-mondtam unottan és elhúzódtam tőle.
-Az szép név-mondta majd furcsán felállt és elsétált. Mialatt ez a tuskó a combomat fogdosta én végig a pultnál álló kreol bőrű fiút néztem, aki végig villámokat szórt szemével, most meg mintha lenézően nézne. Sóhajtottam egyet, lehúztam a poharam tartalmát majd felálltam és Audrey keresésére indultam. Haladtam át a hatalmas izzadt tömegen, ami most még elviselhetetlennek tűt mint amikor bejöttem. Egyre jobban kezdtem szédülni, fülem sípolt és csak foltokat láttam. Valaki hátulról kifelé kezdett tolni. Azt hittem Mike és Audrey az ezért nem ellenkezdtem, és amúgy is friss levegőre vágytam. Pánikba estem amikor az ajtón kiérve nem a klub bejáratánál álló kidobó embereket láttam hanem hatalmas ürességet. Ijedten fordultam meg és ütköztem egy izmos mellkasba. A hústorony volt az, bentről.
-Szia cica-súgott a fülembe.
-Mit akarsz?-toltam el magamtól erőteljesen, mire ő a két csuklómnál fogva a falnak nyomott. Időm sem volt reagálni, megmarkolta a ruhám, majd megrántotta mire az a földre hullott. Ott álltam egy szál fehérneműben. Éreztem ahogy könnyeim lassan folyni kezdenek lefelé. Mozdulni sem bírtam a félelemtől.
-Te az enyém leszel. Ott a jelem rajtad.-mutatott a csuklómra amin lilás kékes színben virított az ujjlenyomata.Már épp jött volna közelebb mikor pofon vágtam, nagy nehezen felrángattam a ruhám és futni kezdtem. Úgy tűnik a pofon elég nagyra sikeredett mert a támadóm nem futott utánam, de mégsem tudtam megállni mert pánikba estem. Átfutottam egy nagy vas kapun, ki az utcára. Fogalmam sem volt merre megyek.
*Puff*
Már megint egy mellkas. Felnéztem az arcára. Mikor megláttam ki is ő, sírva rogytam össze.
-Mi történt?-nyúlt felém aggódó karral, a kreol bőrű fiú.
-Meg..meg....-zokogtam.
-Mi? Megütött? Ki?-felemelte az arcom.
-Nem..nem tudom.-Éreztem hogy szédülök.
-Na jó. Figyelj, el kéne mennünk innen-Mondta és már a kezébe is kapott volna ha a ruhám nem csúszott volna le.
-Bocsi-Mondta lehajtott fejjel, majd kibújt a kabátjából és rám terítette. -menjünk-. felvett és egy kocsi felékezdett vinni.Nem is tudom miért de úgy éreztem, bízhatok benne. Beültetett az anyósülésre, a motor halkan felmordult és mi elindultunk. Fogalmam sem volt hova visz de mozdulni sem tudtam úgy fájt mindenem. Fejemet az ablaknak döntve vártam hogy megérkezzünk.
Liam Payne szemszöge:
Épp a nappaliba csócsáltuk Niallel az utolsó csirkecombokat (Niall inkább az utolsó hármat) és vártuk hogy Lou és Hazza meghozzák a kaját a KFC-ből mikor Zayn hangját hallottuk kintről.
-Fiuk! Kijönnétek?-kiabálta. Mi pedig kíváncsian pattantunk föl.
-Miaz haver?-kérdezte Niall, de amikor megláttuk a félmesztelen lányt a kezében a szánk is tátva maradt.
-Zayn? Ő ki?-Kérdeztem zavartan.
-Hol találtad?-röhögött Niall ám Zayn szúrós szeme belé folytotta a nevetést.
-Segítsetek bevinni!-Kérte. Niall bezárta a kocsit én pedig segítettem fölvinni az emeletre a szőke lányt. Miután Zayn elmesélte mi történt az idegennel, aki most édesen aludt a vengégszobában egy régi fehér feliratos pólóba amit én adtam, egy percig nem tudtam szólni aztán elöntött a méreg. Ez előtt még sosem találkoztam olyan lánnyal akit megerőszakoltak vagy megütöttek volna, de ahogy ránéztem valami nagyon furcsát éreztem. Mintha egy családtagomat láttam volna benne. Erős késztetést éreztem rá hogy megvédjem.
-És tudjuk már hogy ki volt az aki bántotta?-hirtelen eszméltem fel Niall hangjára.
-Csak sejtem. De sajnos a nevét nem tudom annak a féregnek!-Zayn nagyon idegesnek tűnt. Valószínüleg rá is nagy hatást tett a lány. Bár szerintem ő kicsit mást érzett.
-A többieknek mit mondunk?-Kérdeztem mert hallottam hogy az ajtó kinyílt odalenn. Valószínüleg megjöttek a kajával.
-Mi lenne ha nem mondanánk semmit? főleg nem Harrynek mert akkor kiakadna teljesen, hogy én miért hozhatok föl lányt és ő miért nem.-Vetette fel Zayn-Csak reggelig. Utána elviszem. Nem fog feltűnni nekik. Hisz korán mennek el reggel.-folytatta tovább.
-Háát nem is tudom..-Nyafogott Niall
-Ugye te sem akarod újra kerülgetni Harry nőit?-kérdezte Zayn.
-Sráácok! Hol vagytok?-Kiabáltak a konyhából.
-Szóval?-nézett ránk.-Benne vagytok? Harry, Niall és Lou fél hétre mennek a rádióba. Nem fogják észrevenni.-Kérlelően nézett ránk
-Benne vagyok.-mondtam.
-Én is-Egyezett bele végül Niall is.
-Oké-mondta, betakarta a lány jobban, majd óvatosan becsuktuk az ajtót és kimentünk.
-Hééj! Mit hoztatok enni?-tudakolta Niall,közben már a szatyrokban kotorászott.
-Répatorta?-nézett furcsán, mikor kinyitott egy dobozt, amiben egy egész torta díszelgett.
-Az a desszert! Előtte Tacot eszünk-Mondta Harry miközben az asztalra pakolta a kaját.
-Remek. Ehetjük a TI kedvenc ételeiteket.-Mérgelődött szőke barátunk miközben már a tacot tolta be a szájába. Észre sem vettem hogy Zaynel egész eddig csöndben voltunk, ám valaki másnak viszont feltünt.
-Mi ez a nagy csönd?-Tudakolta Louis, miközben kólát töltött magának.
-Semmi!-Vágtuk rá egyszerre Zaynel.
-Furaa.-Jegyezte meg Hazza, de pár másodperc múlva már ismét a kajára figyelt.
Este még megnéztünk egy filmet és lényegében korán, tizenegykor már mindenki a szobájánan volt, mert reggel Niall, Lou és Harry egy rádiónál fognak vendégeskedni. Zayn úgy döntött ő a lány szobájában alszik.
Harry Styles szemszöge:
Éjszaka megint nem tudtam aludni Hajnali fél hatkor keltem. Megint Summer járt a fejemben. Tudom, hogy már majdnem két éve láttam őt utoljára de nem tudom kiverni a fejemből.A napot amikor találkoztam vele ott a parton. Feküdtem az ágyban és hagytam hogy feltörjenek az emlékek. Az éjjeli séták, éjszakák a kis házban...gondolatmenetem egy halk puffanás zavarta meg. Mivel hétre már a rádiónál kell lennünk, gondoltam biztos csak Louis vagy Niall készülődik, ezért elindultam le a konyhába. A fiúk csendben ültek és valami reggeli matinét néztek.
-Innen jött a puffanás?-Kérdeztem.
-Nem, azt hittük te voltál.-Nézett rám Lou. Niall meg sem hallotta a kérdésemet.Komolyan, már attól féltem hogy belefullad a müzlistálba.
-Mindjárt indulhatunk.- Szóltam, majd elindultam föl a lépcsőn.Vajon Liam és Zayn még alszik? Áh, egész biztos. Hirtelen ötlettől vezérelve, berontottam Zayn szobájába és már ordítottam is volna hogy "ÉBRESZTŐŐŐŐ", ha a szoba nem lett volna üres. Még az ágy is el volt rakva. Tényleg ilyen korán kelt volna?
*puff*
-Mi a...-Dadogtam, mert a hang a vendégszobából jött. Ki aludt ott? Pont a leghátsó vendégszobában? Lassan elindultam, elforgattam a kilincset és bekukucskáltam a résen. A látvány egyszerre volt meghökkentő és csodás. Egy hosszú, szőke hajú, vékony lány állt háttal nekem egy combig érő fehér pólóban. A szoba fürdőjéből vízsugár hangja hallatszott. Az lány alakja, a haja és a mozdulatai hihetetlenül ismerősek voltak. Haját felkontyozta, majd egy mozdulattal levette a pólóját és a földre dobta, megvillantva nyakán lévő tetoválását
Egy pillanatra lefagytam. Ő volt az. Itt a házamban a vendégszobában, teljes életnagyságban. Itt állt előttem fehérneműben. Az nem lehet! Álmodok? Vagy most újra kezdődik?
-Summer?-Ejtettem ki lassan a nevét.
