painful memories

Hát meghoztam az első részt. kicsit hosszú lett de remélem élvezitek majd.

DaisyRose
    (L)
                        Fájó Emlékek


A kicsi bőrkötéses napló a földön hevert tárva nyitva,Üresen. Ma egy éve hogy megtöltöttem a gondolataimmal. A padlóm réséből hosszú idő óta újra előhalásztam. Ám amikor az utolsó bejegyzést kezdtem újra olvasni, a képek, mint egy mozivásznon, újra előjöttek. A szemei. Az arca, amelyről lehetetlen volt leolvasni bármit is. Szavai még ma is a fájnak. Pedig olyan szép nyárnak indult.

09' Nyara

-Summeeeer!!!- Ugrott valaki az ágyamra.-Ébresztőőő! Ma van a nyár első napja! És ráadásul a 16. SZÜLINAPOD!!-Kiabálta valaki a hasamon ülve.
-Igen, és ha tovább ugrálsz az ágyamon akkor neked ez az utolsó is!-Dünnyögtem
-Lisa szállj le summerről!-jött be a megmentő, Nate.-Boldog szülinapot szöszke!- Hajolt le barna hajú fiúbarátom, majd puszit nyomott az arcomra.
-Köszönöm srácok!-Mondtam és kikászálódtam az ágyból.
-Srácok! Gyertek le reggelizni!- kiabált föl anya.
-Megyünk!-Ordítottuk kórusban és már pattantam is ki az ágyból ám valaki megállított az ajtóban.
-Tizenhat éves lett az én ici-pici hugom!-Erre felkapott, kétszer megpörgetett és lerohant velem a lépcsőn. Én csak nagyokat sikítottam.
-Boldog szülinapot kicsim! Matt tedd már le!- Szólt anya.-Tessék, csináltunk neked szülinapi gofrit. Az ajándékod pedig este kapod a bulin!-Mosolygott rám.
-Szóval akkor lesz buli? A parton ahogy kértem?-Sipítottam.
-Igen lesz buli. De a múltkori egyhetes kis kiruccanásodat még nem felejtettük el!- Jött be apa a garázsból.
-John kérlek! Muszáj eszt ma? Az egy szem lányunk ma tizenhat éves! Alig tudom elhinni!-Anya szemébe könny szökött.
-Én inkább azt nem tudom elhinni hogy még csak tizenhat lett-Morgolódott tovább apa, mire én egy puszit nyomtam az arcára.
 Hát igen. Nemhiába, apának igaza volt. Tizennégy éves korom óta úgy viselkedtem mint egy felnőtt. Elég sok gond volt velem. A tanulás, meg hogy képes vagyok napokra eltűnni. De ha itthon vagyok, akkor meg csak folyton rólam vitáznak. Aggódnak hogy mi lesz velem, ha majd érettségiznem kell. Az egyetlen menedékem a bátyám volt. Rá mindig számíthattam. Sosem ítélt el, pedig sok rossz dolgot tettem. Persze a két legjobb barátom Lisa és Justin is mindig mellettem álltak a bajban, abból pedig sok volt . Lényegében egy elzüllött kamasz voltam.
- Köszönök mindent!- Néztem a családomra és a barátaimra. Ők csak bólintottak. Mind tudták, hogy mire értettem.
-Najó, te csak egyél mi meg addig megyünk és szervezzük a bulit, amiről te nem is tudsz!-Kacsintott rám Justin
-Lakat a számon- Kacsintottam vissza.
-Figyelj Summer, nekünk még be kell szereznünk a bulihoz mindent, ki bírod egyedül úgy....fél hétig?-Kérdezték.
-Majd elfoglalom magam valahogy-Mondtam, egy darab gofrit. rágcsálva.
-Légy jó!-Mondta anya, majd mind az öten eltűntek. Még hallottam ahogy beszállnak a fekete terepjáróba, majd kihajtanak az utcából. Egyedül maradtam. Felmentem a szobámba és felkaptam egy viszonylag egyszerű szettet.
Szinte az egész délutánt a parton töltöttem. Ahhoz képest hogy nyár eleje van és Newport beach-ben lakom elég kevesen voltak a parton. De nem is baj. 
Letelepedtem a homokba, kihalásztam a jegyzetfüzetemet és rajzolni kezdtem.Nem is figyeltem a környezetem, pedig egyre többen lettek. Alkotásomból a korgó gyomrom zökkentett ki. Összepakoltam és elsétáltam az egyik büféig.
-Szia! Mit adhatok?-Kérdezte egy szőke hajú, barna szemű, mosolygós arcú fiú, akinek brit akcentusa volt.
-Egy csirkés tacot kérnék!- mondtam mosolyogva.
-Jó választás!-kacsintott, majd letette elém a kész ételt.
-Mennyi lesz?-kérdeztem
- Ha nekem adod azt a csodálatos rajzot amit a kezedben szorongatsz, ingyen elviheted- mondta. Először furcsán néztem rá de be kellett látnom, jó ajánlat volt.
-Rendben!-nyújtottam át a rajzot.-Tessék!-
-Alá írnád?-kérdezte.
-Persze-válaszoltam, majd a hátuljára firkantottam a nevem. 
-"Summer Willa Jones" érdekes neved van, de nagyon szép!- 
-Köszönöm- mondtam majd fogtam a kajám és elindultam haza mivel már lassan hat óra.Nyugodtan sétáltam a homokban, néztem a vizet, amikor valaki teljes erőből belém jött és a kaját, amit eddig jóízűen ettem, a hófehér pólómra kente.
-Te normális vagy?- Néztem arcára de bár ne tettem volna. Azok a hatalmas zöld szemek!
-Figyelj ne haragudj..-mondta a kapucnis idegen-De nekem most rohannom kell!- Azzal el is tűnt. Hát ez nagyon fura volt. Nem volt túl sok időm gondolkozni, mert a strand közepén álltam egy vörös folt tarkította pólóban. Gyorsan hazarohantam. 
Inkább nem is bajlódtam a folt kiszedésével. A bulira készültem. Sosem voltam az a szoknyás, ruhás típus de azért mégis csak a szülinapom van ma. Két héttel ezelőtt vettem egy lazacszínű, derekánál húzott ruhát amire én magam varrtam rá pici arany lapocskákat. Még senki sem látta ezért nagyon izgulok. Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, ám amilyen szerencsétlen vagyok elvágtam borotvával a lábam. Mentségemre szóljon, hogy nem egyszerű hajat mosni és lábat borotválni egyszerre.

summer ruhája 

Hosszú, hullámos, szőke hajam egy laza kontyba kötöttem, felvettem a ruhámat a cipőmet és az ékszereimet. Időközben hallottam hogy már anyáék is hazaértek. Gyorsan csináltam magamnak egy arany, olyan "istennős " sminket amit a végén megkoronáztam egy kis vörös rúzzsal.
-Summer! Jössz már?-Kiálltottak fel a többiek. Én szép lassan elindultam lefelé. A hatás nem maradt el.Csak tátott szájjal néztek. Végül apa törte meg a csendet.
-Azt hiszem többé nem hívhatlak kislányomnak.-mondta és láttam hogy szemében könny ül.
-Dehogynem!-Öleltem meg.-De most már ne ácsorogjunk! menjünk!-Tuszkoltam őket a kocsi felé. Az autóban még vagy ezer bókot kaptam és a bulin még többet. Apropó a buli. Hát az fantasztikus volt. Remekül megcsinálták de én valahogy mégsem éreztem jól magam, még az után se hogy anyáék odaadták az ajándékom. Pedig gyönyörű dolgokat kaptam.
Anyáéktól egy arany medált, amiben egy apró őz és egy iránytű volt. Ez egy mesét akart szimbolizálni, amit apa mesélt nekem mindig amikor nem tudtam elaludni.

Matytől pedig egy farkasos karperecet kaptam, ugyanis pici korom óta rajongtam értük.

Mindenki javában bulizott, de én untam magam. Levettem a szandálom majd a partra mentem. Furcsa, de senki sem vette észre hogy eltűntem. Ahogy lépkedtem a puha homokban a holdfényben egy alakot láttam ücsörögni. Közelebb sétáltam, mire ő összerezzent és felállt. Egyből felismertem.

-Te?-kérdeztem, mire ő megdörzsölte a szemét.

-Te egy istennő vagy?-kérdezte féloldalas mosollyal.

Tudod hogy jössz nekem egy pólóval és egy Tacoval?-kérdeztem mérgesen.

-Ne haragudj amiért fellöktelek de..-húzta el a végét.

-De mi?-Néztem rá

-Nem ülünk le?-Kérdezte, én csak bólogattam. Úgysem volt jobb dolgom.

Leöltünk és ő mindent elmondott. A neve Harry Edward Styles, most Londonban lakik, de itt nyaral,  egy bandában a One Directionben énekel és hogy az X Factorban is részt vettek az első számuk pedig nemrég jött ki.

-Szóval ezért rohantál úgy.-töprengtem.

-Remélem meg tudsz bocsájtani.-nézett rám kiskutya szemekkel. Mire én csak nevettem majd fölálltam és elindultam vissza a buliba ám egyszer még hátrakiáltottam neki.

-Még meglátjuk styles-nevettem.

Másnap elég fáradtan ébredtem. Nem is csoda. Hajnali hat óra volt. Nem tudtam aludni ezért inkább felöltöztem és lementem a partra futni. Na kitaláljátok ki jött velem szembe? Hát persze hogy Harry. Még ott a parton elhívott randira a következő hétre, amire sort is kerítettünk. Onnantól kezdve szinte minden napot (najó nem minden napot mert azért sok dolga volt a nyáron, a banda ,interjúk stb.) együtt töltöttünk. Soha életemben nem voltam ennyire boldog. Leírhatatlan az amit éreztem. Egyszerűen nem bírtam ki nélküle egy napot sem. Olyan volt számomra mint a levegő. Lisa ezt egy jóval egyszerűbb szóval magyarázta. "szerelem".

Szerelmes voltam. Épp ezért fájt annyira amikor elment. Mintha egy darabot magával vitt volna belőlem. A nyár véget ért, és vele együtt a szerelmünk is. Sose fogom elfelejteni a kis házat a part szélén ahol a szünidőt töltöttük. Ahol az övé voltam. Nekiadtam magam.

Az emlékek olyan erővel törtek föl belőlem, Hogy már nem bírtam tovább, becsaptam a kis naplót és visszadobtam a kis résbe.

-Willa! Lejönnél?-Szólt föl apa. Baj van. És velem. Csak akkor hívnak a második nevemen. Letöröltem a könnyeim, majd levánszorogtam a lépcsőn. Sejtettem miről lesz szó.